2003-05-03
Anyám,Te egyszeri
megismételhetetlen rendkivüli
ki létemmel jőn elő
örök emlékemben élő!
Esténként elalvás előtt
mesét mondtál előbb
tettél fájó fülemre meleg sót
hasamra pedig forró fedőt.
Szorgos kezeid alatt
növekedett tincseim loknija
vígyázó szemeid között
repültem az akadályok fölött.
Gina tanítónéniként
imádtak a gyerekek egyenként
s a jó dolgozat füzetek halmazai
voltak a nappalaid jutalma.
Játszottál a nagy zongorán
énekeltél csodásan szopránt
míg én a zongora lábainál
babáimmal hallgattalak óraszám.
Szerettem a zenéd illatát
beszívtam akkordjaid dalát
halogattam az idő szavát
nem akartam a vacsorát.
Kérleltelek sokszor,újból
játszál nekem utolsószor
s a billentyűkön máris előjő
a „Két piciny balettcipő”.
És aztán jöttek sorban elém
a ” Kis cigaretta valódi finom” mellé
a „Duna-parti csónakházban” s láttam
míly jókedvű anyukám van.
Köszönöm hát Neked
e gazdag korszakot Veled
éljél sokáig jókedvben
dalaiddal együtt egészségben.