2005-01-03
Néztem, néztem
s éreztem
a Dunát átölelő
lüktetőn szerető
örökmozgó várost
miközben a szívem kivirágzott.
Rozsdabarna levelek
szállingóztak lefele
s felfelé a hegedű
oldott minden borút
s elszaladtak a hangok
mint messzi kalandok.
A Margitsziget és Parlament
hívogatott odalent
s a Lánchíd oroszlánjai
mint a történelem tanúi
csillogtak a napfényben
a vakuk tüzében.
A Halászbástya köves udvarán
Mátyás király ült lován
délceg király hej’, hej’
az igazságod most is kell’, kell’
lábaidnál a nemzet temploma
benne legendád kora.
S lám az Athén istennő szobra
a városra vigyázz jobbra
miközben a vendéglőkben
népek hada
az aluljárókban
hajléktalanok kara.
Zizzen a levél
permetet hordoz a szél
búcsú-illat igéz a földhöz
s látkép-takaró a bölcsőhöz
szép hazám elmegyek
sejtjeimbe rejtelek.