Egykor a történelemoktatás az évszámokra, uralkodókra és csatákra összpontosított. Később felmerült a kérdés: hogyan éltek az emberek, miben hittek, mi határozta meg a világképüket?

A kérdés azonban továbbra is nyitott maradt: hogyan voltak képesek a fiatalok a vészkorszak borzalmai közepette is másokat menteni, segíteni, és új életet kezdeni a pusztítás után?

Lőwanheim Sámuel története személyesebb megközelítést kínál, mint a tudományos írások. Sámuel, aki már 9 éves korától a Hánoar Hácioni cionista ifjúsági mozgalom tagja volt, részt vett a földalatti mentőmunkákban, és a vészkorszak borzalmai közepette is kockáztatta életét mások megmentéséért. 

A könyv választ keres arra, hogy mi tette lehetővé, hogy valaki a családi nevelés, a közösség, és a cionista mozgalom hatására a legnehezebb időkben is segíthessen. Mi volt az, ami segített nekik új kereteket találni egy széthulló világban? A kötet a személyes hősies helytállás és a mentőmunkák erejét mutatja be, és az emberi kitartás csodáját a történelem viharaiban.

Ez a könyv nem krónika, hanem szépirodalmi élményregény, amely érzelmi és személyes szinten meséli el Sámuel történetét, amely most angol, német és orosz fordításon keresztül még szélesebb közönséghez juthat el. A történet Nobel-díj várományos, a könyv pedig a hősies fiatalok történetét meséli el, akik a legsötétebb órákban is képesek voltak kitartani és segíteni.

SOÁ 50. évfordulójára jelent meg -nagy sikerrel- 1994-ben Jeruzsálemben, a Nemzetközi könyvfesztiválon.