Filmművészeti Főiskolán két éves színházi rendezői szakon végeztem a Népművelési Intézet keretén belül. Esztétikai tanulmányaim három évig, rendezői tanulmányaim két évig tartottak. Mindezt kitűnően végeztem. Eközben a Volán Vállalat (tizenötezer fő) függetlenített közművelődési vezetőjeként dolgoztam. Fél éven át újságkihordással egészítettem ki ugyancsak szerény fizetésemet. Ehhez bizony hajnali fél háromkor kellett kelni. Kerékpárral tettem meg reggelente 13 kilométert. A másodállással éppen annyit kerestem, mint a kultúrmunkával. Pénzt viszont soha életemben nem kértem senkitől. Még kölcsönbe sem. Még a szüleimtől sem.

Diplomamunkám az általam írt és rendezett Az én Öregem című egyfelvonásos abszurd dráma volt.
A sikeres bemutató után elnyertem a „C” osztályú művészeti-oktatói működési engedélyt. Ezt követően számos versem, novellám látott napvilágot.

Miután a Magyar Ifjúság drámai szekcióján dramaturgiát tanultam, a Pince Pódium művészeti és gazdasági munkáját vezettem, miközben a Népszínház Közművelődési Pódiumának a rendezőnőjével dolgoztam, mint rendezőasszisztens és dramaturg.

A későbbiekben a Mosolygó Antal Művelődési Ház művészeti vezetője, majd a Kossuth Lajos Katonai Főiskola Művelődési Háza igazgatójaként és az Állami Bábszínház titkáraként és dramaturgjaként működtem.

A Budapesti Kamaraszínház Közművelődési Pódiumán végzett munkámért jóleső köszönetben részesített Csongrádi Mária, az intézmény szerkesztő-rendezője, és Szűcs Miklós igazgató.

A Delta Szaklap-kiadó üzletkötői állását anyagi okokból vállaltam el, ugyanakkor a Nemzetközi Újságíró Szövetség induló tagja voltam. – Forrás: Unti Ildikó