Unti Ilidkó: Bakonybél (vers)

  • Post author:
  • Post category:Versek

2002-08-04

Hittem a vágynak
zuhantunk kilenc ágyba,
reméltem az egészt
csókjaink parazsaként,
testvérünk volt a föld
míg hemperegtünk,
társunk volt a szőlő
míg szemeztünk,
a gólya és az esti harang
a nádi rigó és a kolompszó,
barátunk a kis puli
vendégünk éhes gerle,
szerettem e napmedencét
öleléseink szinterét,
vágytam az öröklétre
nászunk gyümölcsére.